Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia

Ma Magyarország egyik legsúlyosabb gondja a szegénységben élők, közöttük a roma népesség helyzetének fokozatos romlása. Ennek következménye a leszakadás, a kiszorulás az életlehetőségekből mind a tanulás, mind a foglalkoztatás, mind az egészségügyi szolgáltatások területén, valamint a hátrányos helyzetű térségekben és települések perifériáján növekvő és újonnan kialakuló rossz lakhatási körülmények.

Minden harmadik ember (kb. 3 millióan) ma Magyarországon a szegénységi küszöb alatt él, közülük 1,2 millióan mélyszegénységben. A szegénységi kockázatok különösen sújtják a gyermekeket és a hátrányos helyzetű térségekben élőket. A romák nagy többsége, mintegy 5-600 ezren (összlétszámuk a becslések alapján kb. 750 ezer) ehhez az utóbbi csoporthoz tartozik. Ezért Magyarországon a romák felzárkóztatását megcélzó politikát nem lehet elválasztani a szegénység elleni általános küzdelemtől, a társadalmi és a gazdasági versenyképesség javításától. Ugyanakkor a romák etnikai csoportjára külön figyelmet kell fordítanunk, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szegények között is ők a legszegényebbek, és eddig őket érték el legkevésbé a felzárkóztató programok. A „kifejezett, de nem kizárólagos” (explicit but not exclusive) célzás uniós alapelvének megfelelően a roma népesség bevonásához szükség van speciális eszközökre és megközelítésre.

Az 1993-ban elfogadott, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény lehetőséget teremt arra, hogy a romákat valóban partnernek tekintve bevonjuk az őket érintő ügyekbe, így ösztönözve részükről az aktivitást és a felelősségvállalást. A készülő új nemzetiségi törvény ezeket a jogokat kiterjeszti és megerősíti (parlamenti képviselet). A későbbiekben ismertetett kisebbségi önkormányzati rendszer eredménye, hogy a romák Európában egyedül Magyarországon rendelkeznek államilag garantált országos választáson létrejött képviselettel, mely biztosítja számukra a kulturális autonómiát. Az utolsó önkormányzati választásokkal egy időben megtartott kisebbségi választáson több mint 130 ezer roma regisztrált önkéntesen, és szerzett választási jogosultságot (az összes kisebbségi választó 58%-a). Ők, több mint 6 ezer helyi képviselőt választottak, akik megválasztották a 20 területi (megyei és fővárosi) roma kisebbségi önkormányzatot, valamint az Országos Roma Önkormányzatot. Ennek elnökével, Farkas Flóriánnal a Kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök 2011. májusában aláírt egy „Keretmegállapodás”-t, mely konkrét vállalásokat rögzít a romákat érintő legfontosabb kérdésekben. Ez a legmagasabb szinten aláírt dokumentum egyrészt jelzi a többségi, nem-roma magyar társadalom felé a Kormány elköteleződését a romák felzárkóztatására, másrészt azt üzeni Magyarország legnagyobb etnikai kisebbségének (az új Alkotmány szerint „nemzetiség”), hogy számíthatnak a partneri együttműködésre.

Tudatosan kívánjuk tehát fenntartani azt a kétirányú megközelítést, mely egyszerre küzd a nem csak a romákat sújtó elszegényedés ellen, miközben figyelemmel kíséri, ha kell, speciális, antidiszkrimninációs programokkal is a romák helyzetének alakulását. Húsz évvel a parlamenti demokrácia újbóli megszületése után ez az ügy Magyarország hitelességi kérdése is. Nem fogadhatjuk el azt az állapotot, hogy a diktatúra az élet bármely területén többet nyújtson az állampolgároknak, mint a demokrácia. Hogyan tudná értékelni a polgári szabadságot az, akit a szociális leszakadás megakadályoz abban, hogy ezt a szabadságot élvezze?!

A Kormány programjának „A cigányság körülményeinek javítása, társadalmi beilleszkedésének elősegítése” című fejezetében célként határozta meg, hogy a cigányság1 problémáit nemzeti ügyként, s nem pusztán szegénypolitikaként kezeli. Ennek érdekében – igazodva a Nemzeti Roma Stratégiák 2020-ig tartó Uniós keretrendszeréhez – a Kormány célja 10 éves időtávlatban meghatározni a szegénységben élők, köztük a romák társadalmi és munkaerő-piaci integrációja középtávú kihívásait, céljait és a szükséges beavatkozási irányokat.

A hatékony társadalmi felzárkózást szolgáló programok tervezéséhez és végrehajtásához szükséges a hazai cigányság helyzetének jobbítását szolgáló eddigi programok módszeres áttekintése, és a romák helyzetét érdemben javító cselekvési terv megalkotása is, mely egyszerre céloz meg minden szegénységben élőt, de külön nevesíti azokat a módszereket és intézkedéseket, melyek biztosítják a romák valóságos bevonását.

Ennek érdekében a Kormány a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiával (a továbbiakban: Stratégia) egyidejűleg megtárgyalta és elfogadta a Stratégiához kapcsolódó, 2012-2014. évekre vonatkozó kormányzati intézkedési tervet, amely a gyermekek jól-léte, az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, a lakhatás, valamint az érintettek bevonása, szemléletformálás és diszkrimináció elleni küzdelem területein határozza meg a konkrét feladatokat, felelősöket és határidőket. A 2011. november 30-i kormánydöntést követően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi felzárkózásért felelős államtitkársága megküldte a Stratégiát az Európai Bizottságnak – elsőként a tagállamok közül.

A Stratégia összetett: azonnali cselekvési tervet is meghatároz, valamint hosszú távú feladatokat is kijelöl. Emellett rendszerbe állítja mindazon területeket, amelyek a felzárkózás politikával foglalkoznak: így az állami intézkedések, a különböző programok, az intézmények és az egyéb szereplők (Országos Roma Önkormányzat, egyházak, civilek, települési önkormányzatok a közös koordinációval jóval hatékonyabban működhetnek majd a jövőben. Kormányzati szinten összehangolt működést valósít meg a Stratégia: a felzárkózás politika elveit minden minisztériumnak figyelembe kell vennie saját munkája tervezésénél és megvalósításánál.

A Stratégia alapelvei:

A Stratégiát több állomásból álló társadalmi vitára terjesztette az államtitkárság, melynek eredményeként számos javaslat érkezett a koncepció kapcsán. Ezeket megvitatva a Stratégia végül két új résszel is kibővült: egy, a közbiztonságról szóló fejezettel, valamint a szemléletformálás vonatkozásában megfogalmazott elvekkel, melynek célja a társadalmi többség meggyőzése arról, hogy közös érdek a mélyszegénységbe jutottak és a romák felzárkózása. A rendszerváltozás óta húsz évnek kellett eltelnie, hogy megszülessen egy, a szegénységből adódó problémák hatékony kezelésére alkalmas megoldási javaslat. Nem véletlen, hogy épp most jöhetett létre a Stratégia, hiszen a 2010-ben megalakult Kormány kiemelt figyelmet szentel a témának; ezt az is bizonyítja, hogy önálló államtitkárság koordinálja a területet.

A Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság alapvető célkitűzése, hogy a bővülő lehetőségekből arányos rész jusson a hátrányos helyzetű embereknek és csoportoknak. Az államtitkárság teljes szemléletváltást kíván bevezetni a felzárkózás politikába: az új koncepció lényege a komplexitás, azaz csupán akkor érhető el minőségi javulás a hátrányos területeken, ha az oktatási, szociális és egészségügyi, valamint a foglalkoztatási körülményeket egyidejűleg javítjuk. Ez a koncepció tükröződik vissza a Stratégiában is, melynek létrejöttében oroszlánrészt vállaltak államtitkárságunk munkatársai, akik szakértelmükkel és odaadásukkal a tökéletesre törekedtek mindvégig. Köszönet illeti őket ezért!

A Stratégia ugyan kormányzati feladatokat fogalmaz meg rövid és középtávon, ám mint ahogy az a szövegben is olvasható, fontos szerepe van az egyházakkal, az önkormányzatokkal, a civilszervezetekkel és a roma önkormányzatokkal összehangolt munkának. A hatékony eredmények elérése érdekében ugyanis mindenkinek cselekednie kell a rendelkezésére álló eszközeivel.

A szegények felemelkedése mindannyiunk gazdagodását hozza.

Balog Zoltán
Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
2011. november 30.

Menü

Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárság

English

Navigáció