Egymásra utalva: Felzárkózás-politika a XXI. században

1. SZEKCIÓ – Indikátorok, monitoring és fenntartható fejlődés

A mélyszegénységet, gyermekszegénységet, a roma népességet érintő társadalmi problémák kezelésében – tekintettel a problémák súlyára, összetettségére, társadalmi kereteket szétfeszítő voltára – kulcsfontosságú, hogy hatékony, hosszú távon is hatásos beavatkozásokat tervezzünk és legyünk képesek végrehajtani. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy pontos információkkal, statisztikai adatokkal rendelkezzünk e társadalmi problémák jellemzőiről, illetve az intézkedések eredményeiről, hatásairól. Egyik sem könnyű feladat, hiszen az érintett társadalmi csoportok helyzetének feltárásakor külön figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a képesek legyünk megragadni a társadalom peremvidékét jellemző problémákat, azok pontos okait, továbbá a beavatkozások értékelésekor igen szerteágazó, sokszor csak hosszabb távon érvényesülő eredményeket, hatásokat kellene tudnunk felmutatni ahhoz, hogy elmondhassuk, bizonyítékalapú ágazati szakpolitikát folytatunk. A téma aktualitását adja, hogy jelenleg is zajlik az uniós források 2014-2020 közti időszakra vonatkozó tervezése, melyben kiemelt helyen szerepel a társadalmi befogadás kérdése. A szekcióban e kihívásokra szeretnénk felmutatni jó gyakorlatokat, érvényes, tanulságokkal bíró megközelítésmódokat.

Christian BODEWIG, vezető, Közép-Európa és a Baltikum Human Fejlesztési Ágazat, Világbank

HUSZ Dóra, Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság, Európai Bizottság

RÖVID Márton, Roma Integráció Évtizede Titkárság Alapítvány

SZTOJKA Attila, főosztályvezető, Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság, EMMI

TÓTH István György, vezérigazgató, TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt.

Moderátor: Turóczy László, versenyképességért felelős helyettes államtitkár, NGM

Általánosan elfogadott elv, hogy a társadalmi befogadást célzó beavatkozások tervezése, végrehajtása és monitorozása valamennyi „érintett” (stakeholder) bevonásával kell, hogy megvalósuljon. „Érintett” alatt értjük nemcsak azon személyeket, akikre az intézkedés irányul (azaz a hátrányos helyzetben lévőket), hanem a helyi döntéshozókat, civil szervezetek képviselőit is. Vajon „érintett” lehet-e az egyház vagy egy karitatív szervezet? Az elmúlt években az egyházak és karitatív szervezetek egyre hangsúlyosabb szerepet vállalnak a társadalmi felzárkózást illető problémák kezelésében. Egyre kiterjedtebb programjaikkal – az önkéntes és a professzionális segítségnyújtás területén egyaránt – széles társadalmi csoportoknak biztosítják a méltatlan élethelyzetekből való kikerülés esélyét gyors és az egyéni igényekhez igazodó beavatkozásaik révén. Az egyházak számos esetben képesek a közösség erejével segíteni olyan területeken, ahol az intézményes, „hivatalos” segítségnyújtás eszközei nem érnek, érhetnek el vagy nem elég hatékonyak. Emellett láthatjuk azt is, hogy az egyházak, egyházi szervezetek által működtetett szolgáltatásokban születnek meg olyan újító kezdeményezések, melyek aztán részeivé válhatnak az általános – állam által működtetett – intézményrendszernek. A szekcióban elhangzó előadásokkal az egyházak meghatározó szakmai funkciójára, a szolgáltatások megújításában, fejlesztésében betöltött szerepére kívánjuk felhívni a figyelmet.

Fritz BLANZ, Bajor Evangélikus Diakónia

CZIBERE Károly, irodavezető, MRE Szeretetszolgálati Iroda

Heather ROY, főtitkár, Eurodiaconia

Michael SIMMONS, társelnök, Ráday Szalon, Nemzetközi Emberi Jogi Képviselet

SOLTÉSZ Miklós, szociális és családügyért felelős államtitkár, EMMI

VECSEI Miklós, alelnök, Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Moderátor: KULLMANN Ádám, szaktanácsadó, Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány

3. SZEKCIÓ – Az európai és nemzeti folyamatok összehangolása

 A mélyszegénység, a roma népességet érintő társadalmi problémák olyan kérdések, melyek számos országnak jelentenek meghatározó társadalompolitikai kihívást. Ennek nyomán az utóbbi években az Európai Unión belül, s azon túlmutatóan is több nemzetközi együttműködés született azzal a céllal, hogy támogassa, összehangolja a nemzeti roma, vagy romákat is érintő szakpolitikákat. Az Európai Unió, a Roma Integráció Évtizede Program vagy az Európa Tanács kereteiben megvalósult együttműködésekben számos hasznos tapasztalat halmozódott fel az elmúlt években. Az országok kormányai és a civil szervezetek mellett több nemzetközi szervezet, mint pl. az EBESZ, a Világbank, és az ENSZ is aktív szerepet játszik ezen a területen. A szekcióban azokról a lehetőségekről szeretnénk gondolatokat cserélni, amelyek kihasználásával hatékonyabbak lehetnének e nemzetközi együttműködések, optimalizálható lenne a tagállamok részvétele a hasonló célokkal, és tevékenységi formákkal létező nemzetközi kapcsolatrendszerekben, annak érdekében, hogy párhuzamosságok/duplikációk helyett, ezek az együttműködések egymást erősítve, kiegészítve valósulhassanak meg.

GYÖRGY László, gazdaságpolitikai elemző, Századvég

Mabera KAMBERI, alelnök, Európa Tanács Ad Hoc Roma Szakértői Bizottsága

David MARK, Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala, EBESZ

Orhan USEIN, program koordinátor, Roma Integráció Évtizede Program Alapítvány

SZŰCS Tamás, képviseletvezető, az Európai Bizottság magyarországi képviselete

Moderátor: PRŐHLE Gergely, EU kétoldalú kapcsolatokért, sajtóért és kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár, KÜM